A Föld Könnyei (Menyhárt-Demjén)

Az a lét, amit élünk csak egyszer miénk

Ez a hely, ahol érzed, hogy otthon vagy rég

Ez a föld tele könnyel

Mit a szó melegével

És a szívünkkel szárítunk fel

Míg a múlt ezer harcról és gyászról mesél

Van egy út és a holnap tán békét ígér

Ez a föld tele könnyel...

Ígéret mellé most a valóság is jár

Mért nem járnak együtt kéz a kézben már

Eltévedni könnyű, ha megtévesztett más

Nézz körül, hogy ránk találj és újvilágot láss

Az idő úgyis elszáll, mint mással szállt rég

De míg élsz, mindig érezd, hogy otthon vagy még

Ez a föld tele könnyel...

A tegnap elmúlt, de az igazság még vár

Együtt kéne végre megtalálnunk már

Éltek már e földön kik rég megmondták

Hazugság az több lehet, de nincs két igazság

Míg múlt ezer harcról és gyászról mesél

Van egy út és a holnap tán békét ígér

Ez a föld tele könnyel...

Elhibázni nem lehet

Lépj át minden árkon

Ébreszd újra lelkedet

S jöjj el minden áron!

Ez a sors, amit élünk csak egyszer miénk...

Ez a föld tele könnyel...

Az a perc most eljött és nem lesz több más

Mire vársz?

Ma a holnapnál messzebb kell láss

Ez a föld tele könnyel...

Ez a föld tele hittel

Mit a szó erejével

És szívünkkel támasztunk fel!

Hiányzol... (Menyhárt-Demjén)

Nem ébredek fel szívesen

Már a részegség sem old fel, azt hiszem

Oldjon fel az ég önző vágyaim alól Míg hiányzol

A baj, hogy minden arról szól

Az Idő mindent elrabol

Mert Ő hozott el hirtelen és

Ő sodort tovább S még hiányzol...

Én szállok az idővel és a széllel szembe falán

Telve a reménnyel: aki elment vár még rám

Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám

Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám

Nem büntethet az élet, ha így állok eléd

A lelkemben bűntelenül

Mert hiányzol...

Az utcán épp, hogy létezem

Csak egy arcot, csak egy-egy

színt keres szemem

De rólam bárki tudja, a homlokomon áll

Még hiányzol...

Én szállok az idővel és a széllel szemben talán

Ma is Telve a reménnyel:

aki elment vár még rám

Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám...

Sose add fel... (Menyhárt-Demjén)

Világra jöttünk, ugyanúgy, ahogy más

Hogy meg sem köszöntük nem kell, hogy bánts

Hisz a gyermek még fél, csak arra figyel

Ahol a fény él

A felnőtt is félhet, s néha nem szól ezért

S közben reszket a holnapokért

S van ki bátran kiálltja:

Ne fogd be a szám

Mielőtt szólnék!

Sose add fel, amíg élsz, hogy oda érsz

Ahol együtt él szívvel az ész

Ha arra vársz, hogy megtaláld

Mit sok hazug éve remélsz

Sose add fel, amíg élsz, hogy oda érsz

Ahol együtt él szível az ész

S, hogy egyszer végre rátalálj

Ne tudja senki, ha félsz

Sose add fel, amíg élsz...

Mi csendben élünk, de a lelkünk körül

Gonosz szóból szőtt háló feszül

De, hogy széttépjük végre, legyen igaz a szó

Azután már jó...

Sose add fel, amíg élsz... ref.

Mért adnád fel,

Amíg él a remény te is élsz

Ezért mért adnád fel

Amíg él a remény még

Mitől félnél...

Sose add fel, amíg élsz...

Még repülünk (Závodi-Demjén)

Egyszer meg kell születned

S azt mondják, nőj fel és szaladj

Lassan a dolgokat meg kell szeretned

Nehogy a földhöz ragadj

Rázz meg hát hogy emlékezzek Rád

Hisz regóta közös az út

Mert mi együtt nőttünk gyerekké

S nem bántuk, hogy az idő fut

És ha kérdeznék mi a legszebb szó

Szerelem az, és nagyon jó...

Még repülünk negyven éven,

vagy ötven-hatvanon át

Mert míg a szíved húz, nem lesz sosem gát

Ezért ha látsz, csak mosolyogj ránk,

míg szaladunk

Furcsa álmok után

Mert utolérsz majd tán

De csak akkor nevessél, vagy akkor szeressél

S gondolj ránk, gondolj ránk

Azt hiszem többször kéne születnünk,

 mint ahogy többször is halunk

Jó lenne százszor többet szeretnünk,

s többet adni, mint kapunk

Hisz ez az egyetlen jó maradt már,

ezt mért is tagadnánk

Ezért, ha kérdeznék, mi a legszebb szó

A szerelem az, és nagyon jó...

Még repülünk...

Egyetlen egy perc (Závodi-Demjén)

Késő este jöttél, későn úgy,

mint minden mit szeretnénk

Késsen hát a hajnal, nem kell még a napfény

Várjon még

Ma éjjel megtaláljuk tán a rést időnk falán

S az éj majd a végtelenbe száll

S ott marad talán

Lehet, hogy van, miről már lekéstél

Lehet, hogy túl vagy már sok csodán

Vár még annyi szép varázsos éj

Hiszen egyetlen egy perc az életünk csupán...

Csak nézzél szét majd nappal,

minden arc egy kérdés, valamit kér

Ma ránk talált az éjjel, hát várjon

most a hajnal, csak szeressél Ma éjjel megtaláljuk tán a rést időnk falán

S az éj majd a végtelenbe száll

S ott marad talán

Lehet, hogy van, miről már lekéstél

Hiszen egyetlen egy perc az élet csupán...

Ennyi az életünk csupán...

Vár rám egy angyal (Závodi-Demjén)

Szállnék egyszer majd az égben

Feljebb, mint bárki eddig szállt

Mert ott is vár reám egy angyal

Épp úgy talán, mint lent a földön mindig várt

Rég nem hiszem már

Hogy úgy ér véget a nyár

Hogy a nap melegéből

A lét gyönyöréből ne kapnál

Inkább hiszem tán lesz más is még ezután

Mert még sohase volt

Hogy jobb ne lehetne talán

Ne féltsél hát amíg közelben állsz

Ha egyszer majd messzebbről látsz

Csak szállnék egyszer majd az égben…ref.

Volt, hogy több is várt mégse hidd azt hát

Ha lenézek sok fellegen át bár megszakadt rég,

Nem fájdul meg újra a szívem

Azt se hidd el még, hogy elszólíthat az ég

Míg kezed a testemen

Szíved a lelkemen érzem

Ne féljél hát amíg mellettem állsz

Ne várd, míg csak messzebbről látsz

Csak szállnék egyszer fenn az égben...

Volt, hogy több is várt...

Én tudom, hogy mást is várhat egy angyal

Az angyal nekem Te legyél

Hát ne hagyd, hogy most belém bújjon az

Ördög és ne jussak az égbe ezért

Mertén viszlek téged, most rögtön az égbe

S, hogy velem együtt oda is érj

Hát fogd be a számat a száddal és csókolj

S az égig egy szót se beszélj

Ne féljél hát amíg mellettem állsz

Ne várj, míg csak messzebbről látsz

És szállunk egyszer majd az égben...

Sose volt szerelem (Menyhárt-Demjén)

Mért beszélünk másról

úgyis minden kiderül

Hisz az Álmoktól s a vágytól

Bolond aki menekül

Csak az ördög ki a jóról lebeszél

Aki rájön mi az élet, Te legyél

Ne higgy csak mindig annyit

Mi a szívedhez elért

Hát úgy vigyázz a holnap

Nagyon megbüntet ezért

Csak az ördög ki a jóról lebeszél

Aki rájön mi a lényeg, Te legyél

Sose volt szerelem!

Egyszer eljön az életben

Sose várt szerelem

Csinálj rendet a lelkemben

Szerelem előtt nincs rég gát

Irigyel, aki minket így lát

Sose volt szerelem

Vigyél el, ahol más még nem járt

Ránk szólhatna bárki

Ki magába menekül

Aki nem talált még társra

Vagy ott hagyták egyedül

Csak az ördög ki a jóról lebeszél

Aki rájön mi az élet, Te legyél

Sose volt szerelem...ref.

Szerelem előtt nincs rég gát...

Egyszer játszható boogie... (Demjén)

Fel van rakva a léc

Vagy átugrod, vagy átbújsz alatta

Mindenképp odaérsz

Hol először futsz fejjel a falba

Másnak is távol a cél

S ki nem lesz első, az se lesz bajba

Van, hogy az, aki nyer

Kívül egy, hős de belül egy nulla

Ref.: Nekem egy egyszer

játszható őrült boogie az élet

Gyere és játszd hát velem és

egyszer magad is érted

A zene szól, az óra meg jár

Te meg csak táncolsz az álmod után

Hosszú az út s túl rövid a dal

Hogy utol is érjed

Nálunk a zene aszó

Mi játszunk csak,

hogy egyszer megértsél

S ha egyszer hamis a dal

Megbuktunk,

nem kell, hogy küldjél

Hamis lesz a világ

Ha nem figyelünk a harmóniákra,

Olyan karmester dirigál,

Aki belevezényel a hazugságba

Nekem egy egyszer játszható...ref.

Valami új kell, valami jó kell

Az, amit lelkedben régesrég érzel

Van, aki sejti s ha kitalálta

Írjon egy kottát és játsszuk utána

Nem értem rég, de mást

mit tehetnék

Csak játszom a boogie-t

Bár rég mást szeretnék... Ref.

Tőrjét szét minden gátat (Menyhárt-Demjén)

Törjél szét minden gátat

Ha eléd állnak

Hogy igazad megtaláld

Tépjél szét minden fátylat

Mit eléd szánnak

Hogy mi történt sose lásd

Van még, ki régen vesztett,

De nem fogja fel

A játszma már végetért

Ő nyert, s ha ezt mi soha nem hisszük el

Feléget mindent ezért

Óh nem, nem vagyunk némák még

Oh nem, ennyi elég

Ref.: Törjél szét minden gátat...

Van még ki, eltévedt és rossz úton jár,

De egyszer visszatalál

És van még, ki megtéveszt és tapsokat vár

Meztelen a király

Igen, ez amit látunk rég

Igen, ez ami bánt

Ref.: Törjél szét minden gátat...

Mondhat most már bármit

Nálunk rég nem számít

Őszi levél, elfúj a szél

Táncol, hazudik,ámít,

De minket el nem kábít

Senki se sír, senki se fél

Ref.:Törjél szét minden gátat...

Nem kell, hogy megbocsáss (Demjén)

Mezítláb mentem a nyárból a télbe

Nagykabátban jártam napsütésben

Rájöttem már, ez voltam én

Boldog voltam, ahol megvetettek

S néha szívtelen, hol úgy szerettek

Rájöttem már, ez voltam én

Mindig csak a felhők kört jártam

S mire végre visszataláltam

Rájöttem már, hogy lassan menni kell

Mindig csak a fényt kerestem

S végül csak egy árnyék lettem

Rájöttem már, ez vagyok én

Ref.: Nem kell, hogy megbocsáss

Megbocsátott a sors

Nem baj, hogy most így látsz

Mindegy hova sorolsz

Nem kell, hogy megbocsáss

Elég az nekem

Nem bántott senkit még

Kicsorbult életem

Soha nem hittem, hogy nem lehel másképp

S mindig visszafelé sült el a játék

Rájöttem már, ez voltam én

Mindig jöttem, mikor menni kellett

S végleg itt maradtam mind emellett

Nem értem mért, ez voltam én

Volt, amikor messzire szálltam

Többé már nem bír el a szárnyam

Elfáradt már, mégis szállni kell

Mindig álmodtam egy szebb világról

S lassan eltűnök a nagyvilágból

S még nem jöttem rá, mért vagyok én

Ref.: Nem kell, hogy megbocsáss...