V-Moto'Rock : Angyal lány

1. Hosszú éjszaka volt, mikor ébren vártalak téged,
Milyen boldog is voltam, hogy kattan a zár!
Milyen boldogan zártam az ajtót, s te jöttél hozzám,
Milyen boldog is voltam, hogy érez a szám!
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.

2. Éppen felkelt a nap és én megláttam csöpp kis szárnyad,
Rögtön éreztem, nem tudok szállni veled,
Vigaszom annyi volt, hogy te szóltál: még újra látlak,
Addig eljárhat hozzá a képzeletem.
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.

R. ||: Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám! :||
Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám!
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány, hol jársz?

3. Mikor múlik az éj, peremén mindig arra várok,
Hogy egy dallal, egy szárnnyal majd elrepülünk,
De e dallal és szárnnyal mindig utánad járok,
Ahogy mondtad, még hív mindig képzeletünk.
Angyal lány, hol jársz? Angyal lány.

R., instr., R.

||: Angyal lány, hol jársz? Angyal lány, hol jársz? :||

Pénzért szívet nem vehetsz, ahogy mást tehetsz.
Rossz neked, ha mégis azt hiszed.
Felejtsd addig el, míg velünk itt leszel,
S még dalunk érdekel!
Lehet, gyorsan elfeledsz, ha elmegyünk,
Lehet, te is eljössz majd velünk,
Lehet, hogy talán lemez csak csupán,
Hisz más is mondta már,
Hogy ez a dal csak szeretetből, csak neked szól,
Ez a dal csak szeretetből, csak neked szól,
Ez a dal csak szeretetből, csak neked szól.
Hidd el, hogy a zenénk, mint egy széles folyó,
Velünk ingyen áthajózható!
Itt a csónakunk, máris indulunk,
És elringat az út.
Ez a dal csak szeretetből, csak neked szól.

1. Nekem százszor is mondhatod,
Hogy én túl bolond vagyok,
De én érzem, mindig őriznek fent
Az őrült angyalok.
Ha egy túlhajtott világ
Nem figyel le rád,
Ez jó ok arra, hogy megpróbáld,
Mit a pillanat kínált.

2. Még itt vagyok veled,
Hát nem kell féltened.
De ha messze járok,
A világ úgy is forog veled.
Kár visszatartanod,
Csak bajt okozhatok,
Mert én szabad vagyok, bár te azt hiszed,
Csak egy egyszerű bolond.

R. ||: El kell, hogy engedj, el kell, hogy engedj,
El kell, hogy engedj, hozzád túl bolond vagyok! :||

3. Kívánok minden újat,
Hogy egyszerre mindent lássak,
Ezért nem érdekel, hogy mennyire tetszem
Neked vagy bárki másnak.
Ha csábítanak a vágyak,
Futnék a nagyvilágnak,
Mert tudom jól, hogy valahol messze
Még meglepetések várnak.

R., instr., 3., R., R.

1. Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És egy száj, mi most már szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta

R. ||: Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet! :||

2. Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És ez a láz csak álmomban éget tán,
És az arc, tudd meg, hogy tiéd,
Hívj! Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsd hát, ennyi épp elég,
Biztosan látod,

R.

3. Tudd meg hát, sohasem éreztem még,
Hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet már csak ha értem ég,
Te biztosan látod,

1. Egyszer arra ébredünk, hogy van még igazi ünnepünk,
Egy hang sincs, csak cseng a csend,
S a csendben mindenki elmereng, hogy miért,
Miért van, és miért legyen álarc meztelen embereken,
Miért van, és mondd kit véd a póráz a kutyán, hisz védtelen,
Nem értik, miért érdekel, miért is kell, hogy elmondjam,
És miért van az, hogy szólni kell, s miért vállalom el?

R. Elég nagy súly van a lelkemen, mégis azt hiszem,
Ha tudnám, hogy miért, talán könnyebben elviselném.
Túl a reménytelen éveken, aki visszanéz,
Nem találja meg, amiért volt, amiért lett.


2. De egyszer ha ébredünk, lesz még igazi ünnepünk,
Én többé nem álmodom, ha a valóság besüt az ablakon,
És mondd, miért ne így legyen?
Miért ne legyen hát?
És mondd, miért ne így legyen?
Miért ne, legyen hát?

R.

Ne is keresd többé, hogy miért!
Ne is keresd többé, hogy miért!
Ne is keresd többé, hogy miért!
Miért, miért, miért?

1. Negyven a jegy, s talán hatvan az élet
De illúziók nélkül semmit sem ér.
Megvettem a jegyet, s vele kaptalak téged,
Nem engedlek el, míg véget nem ér.

R. ||: Ülj közel, ülj közel hozzám! :||

2. Lassan lett sötét, s úgy látszik megmaradt végig,
És egyre többet nyúlkálunk a perecekért,
A szomszéd átfolyik a karosszéken,
És elõttünk a törpe is az égig ér.

R.

3. ||: Mert közben pereg már a film,
Amit egyszer látsz csupán,
Most nézd! A jegyünk túl gyorsan lejár.
Ne várj! Hamar a film végére érsz,
Lefut a szalag, és kész. :||

1. Nekem rossz, nekem, mikor érzem, zsákban van a szó,
Vagy ha pincéből szól a dal,
A szónak más, s a dalnak más hely való.
Inkább szólj, énekelj, mit akarsz!
Nekem fáj, hogyha látom, elmondanád,
De félsz, kinevet a fél világ,
Ezért kell, akit hívjál, egy jó barát,
Aki ért, aki hallgat rád!

R. Mutass, énekelj, vagy szólj már,
Mielőtt elfelejtenél!
Eljöttem friss szerelmedért.

2. Én már jártam ott, ahol sötét a fény,
S fáj ha érzem, hogy megfagyott a nyár,
Fáj, hogy a szűk világban mellettem elmentél,
S tudom, hogy többet is mondhatnál,
Sokkal többet is adhatnál.

R.

3. Én már láttam, hogyan születik a hajnal,
Hogyan születik egy új világ,
Köszöntsd te is szívből, őszinte dallal,
Ahogy ő tiszta fényt szór rád!

R

1. Este elszökik a fény, új kapukhoz ér,
Szunnyadókat ébreszt fel a föld másik felén.
Hunyd le két szemed, hisz rég álmos lehetsz,
S gondolatban nyújtsd felém két elfáradt kezed,

R. Az álmok szép játszóterén, ahol mindig él a fény,
Gyere, szállj velem, gyere, szállj velem!
És ha nem láttál sosem, az sem érdekes nekem,
Gyere, szállj velem, gyere, szállj velem!
Velem!

2. Rosszat álmodom, fáradt lesz napom,
Fáradt vagyok, álmomban is üldöz nappalom,
Volt már alkalom, s másnak is, tudom,
Nem volt biztos, élek tán, vagy mindezt csak álmodom?

R.

Akkor még olyan volt nekem, mint bárki más
Nem tűnt fel sosem az a lány
Nem is érdekelt mért hazudnám
Hideg éj, hideg nappal és jéghideg ágy
Ezek vártak rám
De egyszer csak eljött és tűzbe borult a világ


Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el, égess el
Vagy engedj el
Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el, égess el
Vagy engedj el


Ezután újra eltűnt az a tűzszemű lány
Egyik hajnal után, s valahol
Távol láttam újra lobban egy láng
Ezután mindig vágytam már a tüze után
Újra eljön tán
Újra megéget, s a föld és az ég velem ég


Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el, égess el
Ne hagyjál el
Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el, égess el
Ne hagyjál el


Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el, égess el
Ne hagyjál el
Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el
Lelkünk úgysem éghet el


Gyere még, gyere még, égess el
Gyere még, gyere még, égess el
||: Gyere még, gyere még, égess el
Tűzvarázsló, kék szemeddel
Gyere még, gyere még, égess el
Tűzvarázsló, kék szemeddel :||

1. Ha most is várod még álmod szép ígéretét,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
Várj, míg felkel majd a nap!
Egy új nap mindig új reményt ígért,
A végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
||: Te csak várj, míg felkel majd a nap! :||

2. Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha megzavart, hogy túl nyitott a éj,
A csillaggal telt végtelen túl mély,
Mint a bölcsőd, biztos gömbbe zár a fény,
||: Te csak várj, míg felkel majd a nap! :||

3. Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
Várj, míg felkel majd a nap!
Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj,
Együtt, míg a nap utoljára kél,
Együtt mondjuk annak, ki még fél:
||: Te csak várj, míg felkel majd a nap! :||

A fény

1. Építsd egy házat a hegy tetején,

Építs egy házat a völgybe,

Nézz ki az ablakodon, s mondd el mit mesél

A megszokott díszlet, mit megborzol a szél!

2. Szeress meg mindent, ha szíved örül,

Ölelj egy nagy halom semmit,

S ha mástól féltenéd, hogy egy vagy több ül,

Önkéntes őr vagy a házad körül

Nézz körül!

3. Ha ujjad bírja a munka után,

Húzzál rá aranyból gyűrűt

Mert éppen arra vársz, mint aki szegény

Az arany puha, a munka kemény!

4. Ismerünk már régen, emlékszel még ránk,

Nem volt minden héten egy-egy új ruhánk,

Nem volt minden fontos, mi most sem fontos még,

Miről annyit álmodoztunk: nem hiszed már rég!

Mikor a végtelen volt az igazi cél,

Mikor a fénytelen volt az igazi fény,

Mikor a léttelen volt az igazi lét,

Mikor a fénytelen volt az igazi fény.

 Gömb