Hétfő /Hét fő/ Bergendy 1.lemez
2004.08.08. 21:42
Hétfő hajnalán,
Ház áll a sötétben,
Ébredj napsugár,
Jobb, ha kinyitod a szemed,
6.20-as,
Vén hobó,
Munkadal,
Iskolatáska,
Úthenger,
Hadd főzzek ma magamnak,
Megszólal a nagyharang,
Hétfő hajnalán
R. ||: Gondolj ránk minden hétfő hajnalán,
Ha átléptél egy új hét ajtaján! :||
1. Az ünnep gyorsan elszalad,
Csak a szürke hétköznap marad.
Hét ember énekel neked,
És akkor lesz elégedett,
Ha éneküktől színesebb lesz hétfőd ezután.
R., R.
||: Gondolj ránk hétfő hajnalán! :||
Ház áll a sötétben
R. ||: Ház áll a sötétben, mit rejthet csendbe’, szerényen? :||
1. Már párnáid közt alszol régen, mikor hazaindulunk.
Hosszú az út, de az idő elrepül, ha közben játszunk gondolatban.
Tán eszedbe sem jut sosem, hogy házad előtt járhatunk,
Hosszú az út, elfutnak a városok, s mi arra gondolunk, ha egy
R.
2. Tán egy boldog, ifjú házaspárt, ki éppen kisbabára vár,
Vagy éppen úgy egy kedves, öreg nénikét, ki várt egész életében,
Tán egy részeges családapát, ki átitta az éjszakát,
És éppen úgy elrejthet egy kisleányt, ki rólad álmodott.
R.,
3. Tán eszedbe sem jut sosem, hogy házad előtt járhatunk,
Hosszú az út, de az idő elrepül, ha játszunk gondolatban.
Gyorsan elfutnak a városok, s mi közben arra gondolunk,
A ház nem egy szürke rengeteg, mert élnek bent emberek.
R., R., R.
Ébredj napsugár!
1. Ha éjjel minden elpihent,
Gondolj rá, hogy mit jelent,
Mit jelent másnak, s neked a fény!
2. A költőnek új verseket,
A festőnek új képeket,
A napfény minden embernek remény.
R. Ébredj napsugár, süss le hozzánk újra már,
Fényesítsd meg szép világunk útjait!
Ébredj napsugár, érezzük hát újra már
Egy új nap minden szépségét és kínjait!
3. Gondolj rá, hogy mit jelent,
Ha a hajnalt várod szüntelen,
Ha álmatlan vagy, s meggyötört az éj!
4. A gyermeknek, ki fél sötétben,
S eltévedt egy zord erdőben,
Mit jelent, ha felcsillant a fény.
Ó, R., Áá, áá, aa, aa.
5. Rájössz majd, hogy mit jelent,
Ha este majd a nap lement,
S elcsigázott fényét szórja rád.
6. Gazdagnak és hontalannak,
Boldognak, boldogtalannak,
Új harcot jelent és új csodát.
Ó, R., R., R.
Jobb, ha kinyitod a szemed!
1. Mikor felkelsz nap, nap után,
Mindig más fény süt le rád.
Minden reggel más a világ,
De a te fejedben, a buta fejedben a régi marad.
2. Szűk szobádból az ablakon át
Sosem látod: egy gyermek is lát,
Az évek múlnak, más a világ.
De a te fejedben, a buta fejedben a régi marad.
R. Ó, hej, nyisd már ki,
Lehunyva nem fogsz látni,
Jobb, ha kinyitod a szemeidet.
Hej, nyisd már ki
Szíved, hogy meg tudj látni
Minden újat, amit ez a nap hoz neked!
3. Amíg bánod a tegnapodat,
Elveszíted a holnapodat.
Mások élik napjaidat.
De a te fejedben, a buta fejedben a régi marad.
R., 3., R.
Minden újat, amit ez a nap hoz neked.
6.20-as
R. Megjött a 6.20-as, jaj, nagy most a zaj,
Rohan az embertömeg,
Nem várja meg, míg én is megyek.
1. Nagy lesz a város nekem,
S bár itt nagy a tömeg,
Mégis egyedül élek, és egymagam félek.
R’. Megjött a 6.20-as, jaj, zúgó zsivaj,
Rohan az embertömeg,
Nem várja meg, míg én is megyek.
2. Nagy lesz a város nekem,
Senkit nem ismerek,
S más sem ismer engem.
1.
Vén hobó
1. Kinyitotta ablakát a fény,
Kinyitja ajtaját az ember.
Jól ismert útra lép,
Ismét a régi kép:
Siet, hogy el ne késsen egyszer.
2. Egy utca csendes szögletén
Derül egy ősz szakállas ember.
Vidáman nézi rég,
Hogy fut több nemzedék.
Ő tudja: elsietni nem kell.
R. ||: Vén, vén hobó, :||
Vén, vén hobó,
Elment az utolsó hajó.
3. Vállán egy foltos kiskabát,
Alatta lelkében egy nagy világ.
Ellenség, jó barát,
Sok hosszú úton át,
S még mindig két szemén az ifjúság.
R.
4. Minden út egyszer véget ér,
Elfárad már a vándor ember.
Hallgasd, hogy mit mesélt,
Így szórja szerteszét
Kincseit, mit összegyűjtött egyszer.
R., R., R.
Munkadal
1. Bányák mélyén, tárnák fenekén,
Lendül a csákány, kérges a tenyér.
R. ||: Fújd hát a munka dalát! :||
2. Csendül az üllő, csattan a kalapács,
Hajlik a vas, ha dolgozik a kovács.
R.
3. A munkás két karjában hordja vagyonát,
Nem ér rá megpihenni, vár otthon a család.
R.,.
4. Fárad a láb és kérges a tenyér,
Kell a családnak otthon a kenyér.
R., 3., R., 3., R.
Fújd hát a munka dalát!
Ááá!
Iskolatáska
1. Egyik hétfő délelőtt Peti áll a ház előtt
Melyik útra lép – komoly most a tét
2. Peti áll a ház előtt, szíve jobbra húzza őt,
Balra van az iskola, esze súgja, menj oda!
R1. De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt
Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja őt.
3. Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán.
Az eszem helyett, jobb, ha a szív vezet.
4. Felcsillant a két szeme: inkább tartok ővele,
Elindult a lány után, bármi lesz is ezután.
R2. De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelőtt,
És elindult fürgén a lába, ballagott a kislány mögött.
5. Ó, de szörnyű pillanat, rászedetted jól magad.
Épp ott állnak ők, az iskola előtt.
6. Ez a nap már tönkrement, a kislány iskolába ment.
Hát most mit tegyek? Én is felmegyek.
R3. Könnyebb már az iskolatáska, lehet szép napos délelőtt
Együtt járnak most iskolába, Peti mindig megvárja őt.
Úthenger
R. ||: Döcög az úthenger,
Döcög az úthenger. :||
1. Döcög az úthenger, nem olyan gyors, mint a madár,
De ezzel jár mégis a bölcs ember, mert sima az út, nincs akadály.
2. Döcög az úthenger, a legtetején ott csücsülünk,
Lógatjuk lábunkat jó kedvvel, mert nem lehet baj, ha rajta ülünk.
3. Meredek úton jársz és ez a batár rozoga már.
Nézhetnél tán egy másik után.
1., R., instr., 3., 1., R., R.
Hadd főzzek ma magamnak!
R. ||: Hadd főzzek ma magamnak! :||
Subidubi-subivá, subidubi-subiduvá.
1. Életemben annyi mindent megettem,
Hagytam, mindent más főzzön meg helyettem.
Ettem, míg az idegeim kikoptak,
Engedjétek, hadd főzzek ma magamnak!
R.
2. Jöjjön, aki éhes, aki jó ízekre vár,
Álljon be a sorba, amíg tele van a tál,
Benne lesz majd, amit eddig kiloptak,
Engedjétek, hadd főzzek ma magamnak!
3. Hadd főzzek ma magamnak,
Hadd főzzek ma magamnak!
Hadd főzzek ma magamnak!
Engedjétek, hadd főzzek ma magamnak!
instr., 3., R., 2., 3.
Megszólal a nagyharang
1. Szemed még ki sem nyitottad,
Kezeid összeszorítottad.
Inkább máshová figyelnél,
Mindig harcolni szeretnél.
2. Vedd a csákányt a kezedbe,
Földbe vágj vele, ne fejbe!
Használd néha kemény fejed,
S inkább élvezd az életet!
R. Megszólal a nagyharang:
Áll háború, állj harag!
Megszólal a nagyharang,
És ez neked is szól, csillapítsd magad!
3. Hidd el, tőled az igazság
Messzebb van, mint a menyország.
Míg a szélmalmot kergeted,
Máshol halnak az emberek.
R., instr., 3., R.
Megszólal a nagyharang:
Áll háború, állj harag!
Megszólal a nagyharang.
|