Hívlak


Eltévednék, ha egy elképzelt kertben emlékek dallama szól,
pedig emlékszem még, hogy jártam már ott valahol.
Ezer illatot érzek, ami pontosan téged idéz fel évek után,
ezért most is úgy látlak, ki kertedben vársz ma is rám.

Oly régen volt, hogy közelnek tűnik az éj,
amit öröknek hittünk, és néha még vissza is tér.

Újra eltévednék, ahogy tévedtem régen, s szenvedtem éveken át.
Ezért nem látom többé a te kiskerted szép kapuját.

Oly régen volt, bár közelnek tűnik az éj,
amit öröknek hittünk, és néha még vissza is tér.

ref.: Hívlak, lehet későn. Van, mi nem sikerül, az idő menekül.
Még hívlak, hisz az ember későn ébred csak fel,
most nem hagynálak el soha már.

Álmodozom, hisz az elképzelt kertben
egyszer sem járhattam még,
de a fantáziám rég hajt újra feléd.

ref.

Soha sem baj, ha start és cél egybe ér…

ref.


Lángolt a nyár


Hány ördögi csapda jön eléd,
és hányat ugrasz könnyedén át.
Átjutsz a tűzön, és átfutsz a jégen.

A jót megszokni könnyű, s nem elég,
ha új esélyek várnak még rád.
A vágyamat űzöm, a sorsomat élem.

Mint egy főnyereményt,
megkaphatsz mindent,
ne szidd a reményt!

Rögös út fut a szerelem elé,
de nem biztos, hogy oda is ér.
Vág át az erdőn, és biztos, hogy eljön.

S mint egy főnyereményt, megkapod őt,
mint egy régi reményt.

ref.: Lángolt a nyár,
meg is égtünk tüzes éjek után.
Lángolt a nyár,
s amit érzünk:
nem kell tél ezután.

Fut a perc, s vele együtt fut a lét.
S én nem engedlek soha ezért.
Rohan az élet, és féltelek téged.

S mint egy főnyereményt,
megkaptunk mindent,
ne szidd a reményt.

ref.

És nem hagy el minket a tűz sem többé már…

ref.


Az ördög csókkal vár


Kinyílt a játszótér,
tiéd, hogy játszhassál,
idegen arcok közt barátot válasszál.
Neked ez új még, s az ördög csókkal vár.

Ha valaki hozzád ért, még nincs közel hozzád.
Ha valaki ért hozzád, bármit hozhat rád.
Szabad a játék, s az ördög csókkal vár.

Megsejted egyszer, mi jó, s mi nem kell.
De ha megkérdeznél, nagyon eltévednél.
Amíg vannak álmok, addig bennük játszom.
Ezért nem lennék tán neked túl jó tanár.

Annyit mondhatnék, ne másra fogjad hát.
Ha valami elromlott, s a jókedv könnyre vált.
Sose felejts el, az ördög csókkal várt.

ref.: Be kéne vallani, legalább elmondani:
milyen az hogy nézlek, s ezalatt mit érzek.
Be kéne vallani, legalább elmondani:
a szememmel téged csak egy ördög nézett.

Nyílt a játszótér,
de nincs szabály: hogy játssz.
Szabad a boldogság, ne félj, míg engem látsz.
Ne felejtsd el hát: az ördög csókkal vár.

ref.

Be kéne vallani, legalább elmondani:
ahogy téged nézlek, csak egy ördög néz így rád.


Vigyél bele a jóba


Vigyél hát bele a jóba,
az élet csak erről szól ma.
Engedj hát, hogy most a karodba dőljek,
s ne a porba.

Csak nézni, mi szép,
de meg sem kapni, mi édes,
ez majd jó lesz, mikor szemed nem lát,
szíved nem érez.

De most, hogy előttem állsz,
engem nem érdekel semmi.
Csak az, hogy hányszor tudnék most veled
messzire menni.

ref.: Vigyél hát bele a jóba,
száz éve állok a sorba,
és én vagyok, ki szótlanul állna,
s nem is szólna.
Vigyél hát bele a jóba,
az élet csak erről szól ma,
Engedj hát, hogy most a karodba dőljek,
s ne a porba.

Mert van, aki lát,
és van, ki arra is gyáva,
hogy kimondja, amit érez,
s ezért így marad árva.
És te is mondhatod rám, hogy nagyon gyors, ahogy kérlek,
de mi leggyorsabban futhat el, az maga az élet.

ref.

Annyi minden eltűnt már egy perc alatt,
és mégis van bennünk, mi megmaradt: ez a vágy talán.

ref.


Nem hiszek a múltnak


Annyi érzés eltűnt, mint az álom,
nem is bánom: múljon el.
Hiszen oly sok minden nincs, mit visszavárok,
mi a múltból érdekel.
A tegnapot szél fújta el.
S ő hozza el, ami majd felráz.
Jöjjön egy új láz, egy új nyár!
Költözzön hát szívembe már hamar.

Csendben meghalni tán könnyebb, mint csak várni.
Jöhet bármi, ami jó.
Lehet, hogy nincs messze már, pár nap után.
Magam is látom.
Jöjjön egy új láz, mi felráz.
Költözz be hát üres szívembe már, ne várj!

ref.: Nem hiszek a múltnak, míg csókoddal csábít a holnap.
Nem hiszek a mának, mert egy nap kis időt hagy a vágynak.
Miben kétség nélkül hinnék, az csak a te tiszta szemed,
s hinném, hogy az élet mindig megmarad éppolyan szépnek veled.

Lehet égbe szállni, más időkben járni.
lehet bánni, ami volt.
Bánatod szél fújja el, és ő hozza el azt, ami kell még.
Jöjjön egy új láz, egy új nyár!
Költözzön hát fagyos szívembe már hamar…

ref.


Te vagy az őrangyalom

Könny, kín és bánat,
ami meggyötört sokszor tán,
mind messze száll egy perc után.

És hogyha félek,
s engem senki sem ért meg már,
egy könnyű megoldás mindig vár.

Én érzem, hogy nézel,
és vigyázol rám.
Hát mondd el ki küldött,
s miért hozzám.

És ha tudnám, mit érzel, mikor annyiszor rossznak látsz,
mikor megbocsátod bűnöm, mondd: mit vársz?

ref.: Te vagy az őrangyalom, merre vagy, hogy én vigyázzak rád.
Te vagy az őrangyalom, és eljutok hozzád.
Te vagy az őrangyalom, és ha majd a védelem nem jár,
én kaplak ölbe végleg már.

Fél, aki vesztes,
vesztes vagyok, ki mégsem fél.
Ha száz csapda jönne, megmentenél.

ref.

Hű, mint az árnyék, figyel aggódó szemmel rám,
ó bárcsak egyszer láthatnám!

ref.

Hívott a Hold


Itt vagyok, s érzem, nagy tévedés,
hogyha itt maradnék még.
Jobb ez így, mint a ráébredés.
Valamit elhibáztunk rég,
sorsunk összeért, s bár jó volt:
talán másra szánt az ég.

ref.: Hogy is bánnám, én akartam tán, messze szállni, olyan szép éjszakán.
Hogy is bánnám, hívott a Hold, elszállni távol, mint a mámor a kéj után.

Jobb talán, hogyha nem hisszük el:
szeretni mindörökké szól.
Ennyi volt, de ez nem múlhat el.
Velünk lesz, mi tudjuk jól.
Sorsunk egybeforrt egy percig,
s most is látlak bármikor.

ref.

Van, hogy mégis fáj, és nincs még messze tán.
Hogy újra éljünk mindent egy őrült éjszakán.
De én rájöttem, hogy nem kell széttörnünk talán
a mindig élő érzést az emlékek falán.

ref.


Most kell a most

Engem a tegnap rég nem érdekel,
a valóság hozzám most jut el.
S amit várok: minden, ami kell.

Én a múlt időnek koldusa vagyok,
és a mával most is versenyt futok.
Nem is kérek, kapni akarok!

Nekem most kel az, hogy nyíljon a virág,
nekem most kellesz, hisz annyit vártam rád!
Nekem most kell, hogy közel jöjjön a világ.

ref.: Nekem a Most kell most,
nekem a Most kell most,
nekem a Most kell most… élni akarok!

Nekem most kell az, mi el nem érhető,
nem is várom már, mit hoz a jövő,
nekem a Most kell most, álljon az idő.

ref.

Nekem a Most kell most,
minden óra áll,
Nekem a Most kell most,
és minden, ami vár.
nekem a Most kell most… élni akarok!

Nekem most jó, ha teljesül az álmom,
nekem most jó, ha mindenki barátom,
mikor érzem, nem csak adni, kapni is jó.

Ha jön a száguldás, az indulatok,
semmibe tűnnek boldog pillanatok.
Amiért éltem, s amiért meghalok.

Lassan egy fénykép lesz csak a most hamar.
Az élet őröl minket, bár jót akar.
De a Kánaánból végleg kizavar.

ref.


Szabadíts fel!

Annyira új, amit érez a szív,
ha az első döbbenet célba talál.
Talán fájni is fog ma neked.

Élj, ahogy élsz, nem is baj, hiszen más,
ami minket szétzavar.
Jól van ez így, mindenki más és mást is akar.

ref. 1: Hogy feladj bármit bárkiért,
az rossz, mert az a szabály:
csak tagadj mindent, főleg, ami bánt.
bármennyire fáj.

ref. 2: Engedj el, s ne kérdezz,
válaszolni úgysem elég,
engedj el, ha értesz:
miért nem futok újra feléd.
Engedj el, ne fékezz!
Látni, milyen nagy a világ,
hát engedj el, s még szép lesz,
minden ami vár, szabadíts fel már!

Válni nehéz.
Ki tudja mi tarthatott egymáshoz közel?
Vissza se nézz!
Mintha bánatod tűnne így el.

Élj, ahogy élsz,
mert az életben mindig csak őt veszíted el,
azt akiről
sohasem hitted, hogy ennyire kell.

ref. 1.

ref 2.


Ünnepelj, míg élsz


Mi ez az álom, amiben élsz?
Mi ez a válasz-keresés?
Jöttünk és megyünk,
végül majd együtt leszünk,
s nem kell túl sok hely nekünk.

Addig is élünk, szeretünk,
szikrákat szórunk, s nevetünk.
S ha ránk talál a baj,
a sorsunk mást akar.
A bánat túl soká nem zavar.

ref.: Hát, ünnepelj, míg élsz,
míg ünnepelsz, nem félsz,
hogy ennyi volt, és kész!
Hát ünnepelj, míg élsz.

Az ünnephez nem sok, ami kell.
Feldob a jókedv, s leteper.
Hát, ennyi jut nekünk…
Ha nem sírsz, nem szenvedünk.
Hisz néhány másodperc az életünk.

ref.

Te is ünnepelsz, mint én.
Veled együtt sem hinném,
hogy az álom, miben élsz,
csak ennyit ér.

ref.

Nincs tegnap, nincs holnap,
csak néhány szép perc jut nekünk.