Ki áll ellen a szélviharnak, mikor őrjöngő kedve támadt?

Ki áll ellen a tengernek, mikor letarol minden gátat?

Ki áll ellen az erdőtűznek, ha lángra gyújtja a fákat?

Ki áll ellen a léleknek, mikor felgyullad benne a vágy?

Nincs rá törvény, nincs rá törvény

Nekünk, nincs ami ellenáll

Ki áll ellen az órának, mikor percenként ellenünk számol?

Ki áll ellen a szenvedélynek, mikor egyetlen életet játszol?

Ki áll ellen, ha azt üvöltik a holnap szebb lesz mától?

Ki áll ellen az embernek, mikor azt mondja, ennyi elég!

Nincs rá törvény,

Nekünk, nincs ami ellenáll

Ki áll ellen a gyűlöletnek, mikor sötét fejekből árad?

Ki áll ellen a farkasoknak, ha a horda majd embert támad?

Ki áll ellen, hogy megtaláld, hogy a jók melyik oldalon állnak?

Ki áll ellen, hogy mentsük azt, ami megmaradt még a mának?

Meg kell, próbáld! Meg kell, próbáld!

Nekünk, nincs ami ellenáll.

Lesz még holnap, minket várnak. Mi az, ami nekünk ellenállhat.

Ki marad majd a barátom?

Ezer élmény ezer fénykép ezer barátságról szól

Ezer új nyár, ezer új táj hív a messzi távolból

De a lényeg benned nyílik szét

Hogy az élet egy végrehajtott lét

Veled élek, veled érzek, veled jó és más nem bánt

De a vélt kép, és a vélt fény ezernyi bajt hoz ránk

Ezért régen érzem mennem, kell

Talán távol vár egy biztos hely

Ki marad majd a barátom

Hol kopoghatok majd, ha fázom

Mert a vándor minden mástól távol jár

Ki marad majd a barátom

Túl a sok részeges álmom

Visszaszédülök, s itt lent már senki se vár

Másképp élek, a holnap is másról szól

Egészen mástól félek, de senki sem válaszol

Mert a lényeg bennünk nyílik szét

az élet egy végrehajtott lét

Ki marad majd a barátom.

 A motor és a rock n’roll

Te velem leszel öreg, s velem vagy fiatal

Ha nem fog meg az idő, s veled dől le a fal

Ki együtt marad velünk még emlékszik jól

Csak egy van, ami segít: a motor és a rock n’roll

Ha nem elég a spiritusz a lelkeinkben

Nem jutunk el sehova az életünkben

De veszteni nem tudunk más, ami szól

A szivünkben ha robog a motor és a rock n’roll.

A pénz, vagy az arany vagy egy toronyház

Már több mint ami kell, s amit megszoktál

Ha félsz remegsz, izzadsz, vagy a hideg ráz

Mi a mire szívesen gondolnál

Éveken át, tán egy életen át, visz a motor

Százezer éjjelen át, színes álmokon át, visz a motor

Ülj mögém hát bátran, szállj a nagyvilágban

És majd éveken át, tán egy életen át, visz a motor

Én sosem leszek öreg, és én sosem leszek új

Mert nem zavar az idő, bennem bárhova nyúl

Mert szép és friss a szívem, és akkorát szól

Mint több tíz néhány éve a motor és a rock n’roll

Nem pont tőlünk szurka az ég,

a napfénynek mi többet is elhinnénk

Ha meglátnánk, amit szeretnénk a csukott ajtón is, átmennénk

Éveken át, tán egy életen át.

Aki mellénk áll

Elfutunk annyi szép mondat elől, hamis szél fúj a nagy szavak, felöl

Te vagy itt nekem, mindig is így legyen

Nem tőlünk más most a világ, csak egy szűk sugár néz le rám és rád

Csepp a tengerben, nem baj, csak így legyen

A valóság eljön még, ide várjuk rég

Aki mellénk áll az a földön jár

Hiszen itt van dolgunk

De a földtől az ég nincs távol már

S lehet, ott van a sorsunk

Nem vagy egyedül bárhogy is éreznéd

Mindennap egy új kép jön elénk, hamarabb, minthogy bármit értenénk

Ez az életünk

Közel és távol rég

Vissza nem fordítható, félig rossz és félig jó

Aki mellénk áll.

Gyere hát és állj mellénk, hiszen itt van dolgod

Gyere hát és állj mellénk, kezedben a sorsod.

Gyere hát és állj mellénk

Gyere hát és állj mellénk

Ezzel még tartozom

Van néha úgy, hogy megbocsátunk

Van néha úgy, túl hamar elválunk

Az új, nagy csodát még magam is várom

Ezzel még tartozom

Véletlen volt az, ahogy indult

Véletlenül igazán jó volt

Én rontom el valahol mindig

S már hozzád sem tartozom

Szenvedni nem jó, és azt titkolni kell

Én sem ordítottam fel

De hogy miért nem tettem, még most sem tudom

Ezzel még tartozom

Sírnék, de azt régen sem tudtam

Rohannék hozzád, de a kulcsod másnál van

És ez nem jó, rossz ez így nagyon

Még hozzád tartozom

Elmondanám, de ma sincs szó rá

A késői könny, mért válik sóvá

Sós könnyemet oldja fel csókom

Ezzel még tartozom

Néha sírnék, de azt régen sem tudtam.

Egyirányú utca

Valahol vagyok én, nem kell, keressél

Tudom jól, valahol engem szeretnél

És nem lesz baj, egyszer majd rád találok még

S akkor együtt lesz majd szép, várj még, várj, még

Amikor fúj a szél, szállnék, repülnék

S ölelő örömöd visszaölelném

Addig nincs baj, míg e dal eljut hozzád

Akkor sincs baj, ha te máig sem tudnád

Nekem még egyirányú most is az utca feléd

Senki nem jött szembe még

Nem fordulhatok vissza sem, hisz a jelzés megtiltja rég

Nekem még egyirányú most is az utca feléd

Nem tolatok visszafelé

S ha túljutok a célon

És te nem vársz rám, van más hely még

Lehet úgy, nem is látsz, s nem fogsz futni elém

Fut a perc, de ha vársz mindig ott a remény

Hát ébredj fel, ezer szép éj vár még ránk

Ezt vártuk rég, s tovább úgyse várhatnánk

Nekem még egyirányú most is az utca feléd.

Egyszer majd rád találok még

S akkor együtt lesz majd szép, várj még, várj még

Rózsaszín köd szállt ránk

Van, ami készen vár, van, ami nem jöhet össze

Van kinek jól vetett ágy, jár, s van kinek csak a képzelete

Velem a sors jól bánt, hirtelen vitt hozzád

Rád azonnal éhes lettem, miért hagyod, hogy éhezzem?

Rózsaszín köd szállt ránk, és repülünk messze a fénybe

Ha messzire elszállnánk, majd hozz le a földre,

Van, aki mindent félt, van ki magától fél

S van, ki feláldoz mindent egyszeri pillanatért

Bár sohase láttál még, ne mond, hogy őrültség

A szerelem attól lesz szebb neked, hogy tilos kapukat nyithat meg

Rózsaszín köd szállt ránk.

Annyi a könny, s később annyi a baj

A nevemet meg sem mondom

Csak álmomban látlak, de nagyon imádlak

És lehet, hogy egyszer visszavárlak

Rózsaszín köd szállt ránk, és repülünk messze a fénybe

Ha messzire elszállnánk, majd hozz le földre, vagy hagyj fenn az égben

Jó hír kell

Megpihensz egy vén tölgy alatt, rábámulsz a búcsúzó nyárra

Fölötted árnyat ad az idő ősi fája

Mindent tud sok száz év után, háborúkat, gyászt túl is élt rég

Csendben altasd el magad az idők fája alatt

Majd, ha alszol és az öreg tölgy lombjával, megérint

Elmeséli, mennyi minden volt, s mennyi minden lesz megint

Megpihensz egy vén tölgy alatt - apáink is tölgyek lesznek egyszer

S amíg szívből szólnak rád, hidd csak mindet el

Egy jó hír kell. És ha megfejtetted már

Mit a vén fa súgott, most mondd el

Mi hallgattunk majd rád, csúf időben jól jön mi tiszta

Úgyse sírnánk már vissza, mi szót sem érdemel

És egy éjjel dühös villám csap le majd a büszke tölgyre

Annyi száz év nem segít nekünk, egymagunk leszünk

Egy jó hír kell.

 Álmaimon át

Velem megtörtént már fejére állt a fény s az érzelem

Csak az szólhatna rám, aki soha nem hibázott semmiben

Velem megtörtént már, majdnem karjába tartott az őrlet

Mindig volt, aki várt, és én tudtam jól, hogy ő szeret, csak ő szeret

A világ csak az éjjel s a nappallal mérhető

Nekünk álmot kínál, ami még elérhető

Álmaimon át láncra ver sok régi emlék

Mi egyszer jó volt, most még édesebb

Álmaimon át most is éppen hozzád mennék

Szépítsd meg az életem álmaimon át

Voltam közöttük is, akik az árnyékos oldalon járnak

Talán emlékszik rám kit épp ott találtam meg barátnak

A világ csak az éjjel s a nappallal mérhető

Nekünk álmot kínál, ami még elérhető

Miért maradtunk gyermekek

Miért maradtunk gyermekek

Mind azok vagyunk, bár rég nincs kinek

Rég nem földi a szeretet

Ami kell nagyon, mert minden más

Amit elhiszünk nem több mint ámítás

Miért maradtunk gyermekek

Miért találunk mindig új helyeket

Ott, hol játszanunk lehet

Bár van sok ilyen hely, de kit érdekel

Ha nincs ki őrző szemével ránk, figyel

Az, aki büszkevolt rám, az, aki védett

Álmomban, ha menekülök az ő karjába, érek,

Nézz le rám úgy, ahogy szoktál

S fiad felnéz az égre, s megpihenhet végre

Nézz le rám úgy, ahogy szoktál

S altass el, mint sokszor már

Miért maradtunk gyermekek

Mert az időből nem oszt eleget, aki úr időnk felett

Ki sem nyílt szemed, csak képzeleted keres választ rá,

Mi a függönyön túl lehet

Nézz le rám.