Féktelen éj

Van úgy, hogy kell egy féktelen éj

Egy megfelelő idegennel

Van úgy, hogy kell egy féktelen éj,

De kérlek, ezért sose hagyj el

Sose hagyj el, sose hagyj el

Olyan önző ez a világ

Mi egymáshoz vajon miért legyünk hát

Ha bezárnám vágyaidat

El is hagynál engem percek alatt

És az életből mondd, mi marad

Van úgy, hogy kell egy féktelen éj.

Ezer éjt adok még neked éveken át

Mikor csak neked nyújtom az álmaim át

Ha most mással is látsz, legyen annyi vigasz

Ez a lány csak egy álom, s mit látsz nem igaz

Lehet, én magam sem vagyok az,

Van úgy, hogy kell egy féktelen éj.

Sose hagyj el, egy megfelelő idegennel

Sose hagyj el, sose hagyj el

Mindenféle téren

Nem találsz a galambokra régen, mind tanúnk volt

Nem találsz egy fát se már a téren, mi fölénk hajolt

Mind elment

És az ősz morogva őr a bottal, ki mindig ránk szólt

Ha csókolózva mászkáltunk a téren, az ő füvén át

Ő hol van

És hol van annyi tiszta gyermekév

A vén parkőr is mintha én lennék

És ápolnák a szép virágokat

De te régen elmentél tőlem

Lehet nyár, de nincs virág, mégsem

Értem jól, hogy mindent meg kell szokni

Az időt is tán

Mégsem tudsz magadban ágyba bújni

Sok év után

Még várlak

A parkban rég meghaltak már a fák

Én sosem, mert éppen úgy, mint régen

Várok rád, és most is arra kérlek

Gyere el, még nem haltam meg érted

Mint a fák állok, amíg élek

Jöjj el, amíg egyben látsz,

Száz dolgot megszokhatunk gyorsan

Bár fáj, hogy fél szívünk hol van

Hozd el, s velem eggyé válsz

Annyi parkba sodort el az élet, nem emlékszem már

Melyik téren szerettelek téged, rég ezelőtt

Ne bántson

Én most is minden percben vágyom rád

Mint a fák nőnek minden évben

Vágyom rád mindenféle téren

Gyere el, még nem haltam meg érted.

Várlak a téren

Várlak a téren

Gyere el még nem haltam meg érted

Szeretlek

Szeretlek, ne szólj egy szót sem

Így együtt most nagyszerű

A holnap már ágyba döntve

De nem leszek neked túl egyszerű

Szeretlek, meg kell, hogy érezd

Az élet nem csak derű

De vágyam határát ne kérdezd

Úgy nem leszek neked túl egyszerű

Hazug egy szó, hazug egy éj lehet

De én mért lennék épp veled

Hazug a lét, s ha kérded, hogy mért hiszem

Többé nem lennék túl egyszerű neked

Még várj, ne hagyj magamra,

Egy fáradt vándor kiállt

Ki rég harcol magával

De másokért mindig kiállt

Szeretlek, ne szólj egy szót sem

Így együtt, most nagyszerű

Ha vágyam határát elérted

Nekünk utána minden egyszerű

Még várj, ne hagyj magamra.

Szeretlek, most mégsem mondom

A szó csal, a tett mi hű

Ölelj, hogy jobban érezz

E perc után az élet egyszerű

Nekünk utána minden egyszerű

Egyet előre és kettőt hátra

Együtt úszunk a széles árral

Megyünk fel az ég felé

Közöttünk van, aki mégse szédül

Nem kell, hogy lenézzél a lába elé

Mért akarom, mért akarom azt, hogy egyszer én is fent legyek

Mért nem egy rossz tánciskolában lennék inkább kisgyerek

Egyet előre és kettőt hátra,

S még néhány eltévesztett forduló

S háttal táncolunk a Kánaánba

Mindenki oda, ahová való

Lassan tanuljuk a valóságot

Hogy amit érted adnak, annyit érsz

Egyet érts meg, míg kezed bent a zsebedben

Nem fér bele a pénz

Mért akarod, mért akarod azt,

Mit más előtted megtalált

Nem kell egy rossz tánciskolában

Követned a tánctanárt

Egyet előre és kettőt hátra.

Van, ami épp most félszáz éves

Lassanként én is éppen az leszek

Nem baj, mert a szívemben a vén világ is

Olyan, mint egy kisgyerek

Azt akarom, épp ugyanúgy

Tudjam számolni az éveket

Ahogy a főtánciskolában

Megadták az ütemet

Egyet előre és kettőt hátra.

Szelíd angyalok

Angyal merre jársz, szánj ránk egy csepp időt

Fázunk rég és éhezünk, meglátni egy szebb jövőt

Angyal merre jársz, mi tudjuk, hogy nem közel

De nálad van a pálmaág, hogy mint a reményt hozd el

Hiszen volt már mikor eljöttél

S milliók vártak rád

Gyere újra, s olyan csendet hozz

Mint a madár, ha égen száll

Angyal nézz le ránk, te jobban tudod, mint más

Ha jót akarsz, s más nem segít, hamar keserűvé válsz

De ha együtt, közös szárnyakon száll az egész világ

Mi is lehetnénk szélid angyalok

S nem könyörögnénk hozzád

Lesz e csend egyszer, vagy űzzük mind, amit akarunk

S egymás lelkén átrohanunk, bár végleg itt úgysem maradunk

Angyal nézz le ránk, százezer út van a földön

Miért legyen, ki egyedül tévedt el

Angyal nézz le ránk, mert jól esne pár szép szó

Bőven kell osztanod, mert van kihez más nem, szól

Mint a felhő hozz feloldozást, ha száraz a föld itt lent

Ezer csókkal s néhány szóval nem hűl ki a lélek bent

Lesz e csend egyszer, vagy űzzük mind, amit akarunk

S egymás lelkén átrohanunk, bár végleg itt úgysem maradunk

Lesz e csend egyszer, vagy eltapos ez a rohanás

Ha elfelejtve a szeretet sem jöhet el, amit keresel

Angyal nézz ránk, százezer út van a földön

Ha próbálsz valaki lenni

Itt bent lázadsz, de kint

Hordod egyenruhád

Legyen fekete, kék vagy zöld

Egy sem az, mint te vagy

Végy egy tükröt és lásd

Mért ne lehetnél önmagad

Van időnk, van esély

Kinek kell más vélemény

Van időnk, van esély

Miért fújna el minden szél

Ha próbálsz valaki lenni,

Maradj az, aki vagy

Másból már van annyi, mint csillag az égen

Belőled csak magad, egy magad

Szállhatsz az álmokkal

Élvezd a jobbat, mire vársz

Hisz az élet is erről szól

Van időnk, van esély

Ha próbálsz valaki lenni.

Most, hogy az élet is erről szól

Mire vársz

Ha próbálsz valaki lenni.

A világ tetején

Végre érzem, mi álmaim legmélyén mindig várt

Végre érzem fantáziám nem egy felhőn szállt

Itt vagy velem, bár nem hittem

Még egy percre sem

Itt vagy velem s ma éjjel tán

Nyílt a végtelen, érzem te is, érzed

Hogy itt van az éj, egy véletlen édes éj

A világ tetején

Itt van az éj, egy végtelen boldog éj

Mi megérte, hogy élj

Végre érzem, van, ami nem reménytelen

Amit adtál pontosan az, ami járt nekem

Lágy síneken most váltod át

Kemény életem

Hajnaltól már nincs állomás

Vár a végtelen, érzem te is, érzed

Hogy itt van az éj, egy végtelen édes éj

A világ tetején

S csak addig él, amíg nem felejtesz senkiért

Ez csak egy éj, egy véletlen boldog éj

Mi megérte, hogy élj,

S van, amiért, lesz majd küzdenünk

Amiért menekülsz felém

Amiért menekülsz felém

Itt vagy velem, bár nem hittem,

Még egy percre sem

Itt vagy nekem, s ma éjjel tán

Nyílt a végtelen, érzem te is, érzed

Hogy itt van az éj, egy végtelen édes éj

Amiért menekülsz felém

A varázslat a rácson túl él

Szívj nagy levegőt, s légy bátor

Menekülj el a szürke világból

Hová önmagad börtöne láncol

Indulj hát

A varázslat a rácson túl él

Szabad álom minden jóért

Verekedni a tiltott csókért

Mind rád vár

Mi átmásztunk nagy hegyeken

Átúsztuk a tengert

Mégis van valami, amin nem lép át

Aki álmodozni sosem, mert

Rég sokszögű már e világ

Száz tüske az ember

S mindig annyi marad, amíg nem jön rá

Neki átlépni csak magán kell

Szívj nagy levegőt, s légy bátor.

Ki úszott át tengereken

Ki ment fel a holdra

Aki álmodni, mert, mert ezt még szabad

S ehhez majdnem mindegy ki van fent

Szívj nagy levegőt, s légy bátor.

Sok ember óriás könnyeket sír

Egy lépést nem megy tovább

Könnyével mossa néha tisztára szemét

Talán messzebb lát

Szívj nagy levegőt, s légy bátor.

Keresem a völgyet

Jól esne egy tánc veled, amiből én egyet sem ismerek

Engem itt fent vár a színpad, s lent a táncra mindig éhesek

Adj nekem esélyt azért, ma mikor a föld is kezére lép

Mi találjunk arra a helyre, ahol az is igaz, ami szép

Keresem a völgyet, hová életem belefér

S nem kell feladnom hirdetést

Hogy keresem a hölgyet, ki álmaim völgyébe belefér

És tud szeretni, csak ezért

Te legyél,

Jól esne egy tánc veled, bár én fent a színpadon leszek

De a tűzből melyben égek, vajon mi jut majd neked

Adj nekem esélyt ezért

Ma mikor a föld is kezére lép

Mi találjunk arra helyre, ahol az is igaz, ami szép

Keresem a völgyet, hová életem belefér.

Lehet, már érzem, hogy merre van

Most még titkolom

Hogy lehet egy szebb világ

De nemcsak magamnak akarom

Keresem a völgyet, hová életem belefér.

A nap felkelt már

Nőj fel, legyél felnőtt és járd ki az összes iskolát

Tán lesz, aki rólad az égnek üzen,

Élj túl minden bajt, s néha kússz pár sáros dombon át

Hol várnak rád

Nincs nap, nincs éj

Miért hagyod megalázni magad, mielőtt még szembe szállsz

Nem lesz, aki erről az égnek ezen

Én nem vagyok rossz sem jó, csak abban megbízható

Mit a kőtáblákon rég megtalálsz

Van nap, s lesz éj

Van, ki álmában, mennyben járt

S nem ismerte a bibliát

Mert az ördög és pénztárcája készen állt

Ott fent és itt mélyen lent

Nem ismerjük magunkat sem

Miért átkozzuk épp azt, aki fél, s nem bánt

Nézd a nap felkelt már

Érezd, hogy rád mosolyog

És ha elszáll

A holnapban hinni fogok

Eddig hittünk a múló időben, hogy ő mindent megolt

Néztük az órát, s lekéstünk mindent

Köztünk nincs se rossz, sem jó

A táblán olvasható, hogy emberek vagyunk nagyon

Van nap, s lesz éj,

Nézd a nap felkelt már

Nézd a nap felkelt már

Érezd, hogy rád mosolyog

A fény a reménnyel jár

A holnapban bízni tudok