Legyen ünnep

Nekem úgy tűnik egyszer a szél megkavart mindent

Ezért létezünk és olyan rendezetlenül,

Egyszer belöktek minket egy ajtón,

S majd kilöktek,

S közben mi túrunk mindent olyan rendületlenül

És csak egy pár kíváncsi lépett néha félre

Amilyen te voltál, és egyszer voltam én

De azt is úgy tettük, hogy senki nem vett észre

Ezért még ma is oly messze vagy tőlem

A szeretet ünnepén

Maradtak hétköznappá szűrkült színes álmok

Maradtak valósággá törpült óriások

S itt állnak körben a gyermekek

Kiáltanunk ezért nem lehet

Mért zavarnánk pont mi meg

Ezt a legszentebb ünnepet

Legyen ünnep a földön és ünnep az égben

Bár engem rég nem érdekel

Pedig égnek a gyertyák, s a könnyem kicsordul

Mért, mért nem lehetsz itt közel

Lehet ünnep az égben és ünnep a földön

De te messze vagy nem érlek el

Ahogy égnek a fények, én is elégek,

Ha nem lehetsz, mért nem lehetsz itt közel

A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet

Lehetett nagyszerű, de még sincs ráadás

Már azt is eltűröm, hogy csak a lelkem lásson téged

Nem szabad együtt lennünk, mert azt el nem tűrné más

Én is beállok és beállsz te is a sorba,

Hogy ki melletted áll, annak fogd kezét

És, ha a kép előtted, lassan összefolyna,

Nem kell felelned senkinek, a véletlen könnyekért

Ne sírj

Ne sírj a kedvemért,

Töröld meg lelked ablakát

Hadd lássam újra rajta át

Álmaimnak tiszta kék egét

Ne sírj

A kedvemért ne sírj

A világ keménynek nevel

Tanítja minden gyermekét

A függönyt gyorsan tépje szét

Mit könnycsipkéből a bánat rálehel

Ne sírj

A kedvemért ne sírj

Ne sírj

A kedvemért ne sírj

Ne sírj a kedvemért

Én inkább éneklek neked

S ha több kell, könyöröghetek

Vagy sírhatok a te jókedvedért

Ne sírj

A kedvemért ne sírj

Ne sírj

A kedvemért ne sírj

 Várok rád

Én tagadom, tagadom azt, hogy bárki

Él valahol és pont énrám vár

De tudom azt, hogy valaki mindig kell

S meglep egy új reggel, ki álmaimban jár

Ez egy kicsi föld nem lehet senki túl távol

Tán egyedül, ki mellettünk áll

Most ne beszélj, ne csinálj múltat a mából

Lehet, hogy más is lát most

Ki holnapot hoz rád

Merre jársz

Merre szállsz

Miért zárod be titkod ajtaját

Nem kell, félj

Hiszen, ugyanúgy ahogy te

Várok rád

Nem vagy egyedül, akárhogy látod még

Van ki valahol, várt már rád rég

Aki visszanéz, megtalál minden mást

Nem azt ki épp rá várt, bár épp mellette állt

Merre jársz

Merre szállsz

Miért zárod be titkod ajtaját

Sosem dönthet más

Mindent magad kell, megláss

Itt vagyok, és úgy élek, mint bárki

Csak együtt törhetjük át

A titkaink ajtaját

Miért várjunk tovább

Ha senki nem figyel ránk

 Elmúlt egy nyár

Újra eljöttél hozzám

Tudom, messze jártál

Nem tartozik rám

A nyár mindig nálam vár

Amíg itt van a fészked

Vándormadár

Így múlik egy-egy év

Visszajössz a fénnyel

S újra messze mész

Bár fáj, mégis érzem rég

Visszatartani téged szívtelenség

Szállj, elrepülhetsz már

Elmúlt egy nyár, elrepülhetsz már

Elmúlt egy nyár, elrepülhetsz már

Elmúlt egy nyár

Én rögtön érezném

Hogyha hűvösebb lennél

Mint az ősz s a tél

Szállj fel, Repülj messze el

És ha keres a szíved

Visszaútra lel

Szállj, elrepülhetsz már

Elmúlt egy nyár, elrepülhetsz már

Elmúlt egy nyár, elrepülhetsz már

Elmúlt egy nyár

Légy hű örökre

Hogyha kérdezed, miért jöttem, mi szél fújt erre

Válaszom, hogy a békés végtelen küldött mindörökre.

Hogyha kérdezed hol jártam, viharokkal szemben,

Ilyen úton az egy, mit megtanulsz

Légy hű örökre.

Hmm, mennyit mondhatnék még erről,

Hmm, mennyi szó meghalt már,

Lakatok voltak az ajkainkon,

Szavunk bilincsben

De az álmunk még így is megmaradt

És mindörökre

Nehogy azt hidd, hogy vége,

Nagyon is távol még

Szabadon szívni az új levegőt,

Azt, mit vártunk rég,

Nehogy azt hidd, hogy vége,

Hisz annyian vannak még

Kik tükörbe nézni nem tudnak,

Bár nem fontosak rég

Hogyha kérdezed mért, jöttem, mi szél fújt erre

Válaszol majd a békés végtelen, tisztán örökre

Válaszol majd az értelem örökre

Nehogy azt hidd, hogy vége. örökre.

Hogyha kérdezed mért, jöttem mi szél fújt erre

Válaszol majd a békés végtelen

Tisztán örökre

Válaszol majd a tiszta értelem

Mindörökre

Mosolyod börtönében

Rád nézek és mosolyogsz néha rám

S én látom túl a szemeden, lelked vidám

Olyan tiszta még a szerelem, bízzál ház

Nincs árnyék még a szíveden, ne is várd

Ne felejtsd el azt, van még

Ki más utakat jár,

Mosolyodat szórd hát szét,

Van ki erre vár

Otthonunk úgy sincs még,

Hazánk a mindenség,

Mosolyod szórd hát szerteszét

Hát láss meg és mosolyogj néha rám

Ígérem, nem percekig leszek vidám,

Ha lehet, nézz rám,

És hozz nekem, ha lehet egy új és tiszta eget,

Mert kell. s te tudod, hogyan tegyed

De sose felejtsd el, hogy van még,

Ki más utakon jár

Mosolyodat szórd ház szét,

Van ki erre vár.

Otthonunk úgy sincs még

Hazánk a mindenség,

Mosolyod szórd ház szerteszét.

Így leszek boldog csak,

S nem leszek többé rab

Bár mosolyod rég börtönben tart

Szemed a két ablak

Lehunyod mégsem vak

Mosolyogj, s bent is él a nap

Mindenhol és sehol

Megjöttél, s foglak jól,

Hallgatnám, de egy szót sem szólsz

Mondd azt, hogy fázol,

Mondd azt, hogy félsz

Hisz kinek nem kell tűz

S nem kell bátor szív

És kinek nem kell csók,

Ha egymaga él

Valahol, mindenhol és sehol

Mindig mész, mindig vársz

Kell egy hely, hol nyugtot találsz,

Mondd azt, hogy elmúlt,

Mondd azt, hogy elég

Mert minek mindig tánc,

Kinek nem kell más,

Kinek nem kell társ,

Ha egymaga él

Valahol, mindenhol

Hisz kinek nem kell tűz

Nem kell bátor szív

És kinek nem kell csók, ha egymaga él

Valahol, mindenhol és sehol

Mondd azt, hogy jó volt,

Hazudj bátran hát

Hisz kinek nem kell tűz

Kinek nem kell láz

És kinek nem kell társ

Ha egymaga él

Valahol, mindenhol

És kinek nem kell más,

Kinek nem kell társ

És kinek nem kell csók

Ha egymaga él

Valahol mindenhol és sehol

Mesél a szemed

Ha elmondanád, nem lenne más

Mint elszálló szavakkal elmúló láz

Ha leírnád, nem lenne más

Mint sok suta betű, sok kusza vonás

Ha rám nézel nekem, ne írj, ne szólj

Ha kérdeznélek, úgyse kérdeznélek úgyse

Ha kérdeznélek, úgyse válaszolj.

Ha énekelnéd, nem lenne más

Mint elcsengő dal, vagy kellemes zaj,

Ha lefestenéd, nem lenne más

Mint sokszínű folt, vagy egyszerű máz

Ha rám gondolsz, nekem ne írj, ne szólj,

Ha kérdeznélek úgyse, ha kérdeznélek úgyse

Ha kérdeznélek, úgyse válaszolj

Neked mesél a szemed

Mesél a szemed

S, ha mesél a szemed

Testem, lelkem egy veled

Most énekelek, tán az se más

Mint érzelgős szavakkal eltúlzott láz

Ha leírnám, tán az se más

Mint sok kusza betű, sok suta vonás

Ha sejted, hogy mit érzek, egy szót se szólj

Ha kérdeznélek úgyse, ha kérdeznélek úgyse

Ha kérdeznélek, úgyse válaszolj

Neked mesél a szemed

Mesél a szemed

Ha mesél a szemed

Testem, lelkem egy veled

Olyan messze van

Először egyszerű az út

Aztán száz másikba fut

S csak egy marad neked

Én már biztosan tudom

Hogy mind a száz úton

Eltévedhetek

Ezért megtalál néha a kétség

Hogy hozzak helyre annyi régi tévedést

Hisz olyan messze van

Olyan késő már

Olyan messze van

Olyan késő már

Valaki mást ígért nekem

De régen nem hiszem

Hogyan felejthetem

Pedig a százezernyi út,

Mind ez helyre fut

Hidd el kedvesem

Mégis megtalál néha a kérdés

Fussak e versenyt a boldogságomért

Hisz olyan messze van,

Olyan késő már

Olyan messze van

Olyan késő már

Olyan messze van

Olyan késő már

Mégis megtalál néha a kérdés

Fussak e versenyt a boldogságomért

Hisz olyan messze van

S olyan késő már

Olyan messze van

Olyan késő már

Elkésett üzenet

Él a kép, mégis úgy olvad szét

Ahogy nappal a hold,

Érzem meglegyintett, s halkan hozzám szólt

Ez biztos azt jelenti

Ő itthon volt

Nem olyan rég együtt álmodtuk még,

Van egy másik világ,

Most már tudjuk biztos, volt is már rég

Most neked kell ott lenned

Gondolj majd ránk

Úgy érzem az út régi, marad

Ringat a bölcső és a sír, majd befogad

Úgy érzem, nem félek ezután,

Üveg a fal, s te ott állsz a másik oldalán.

Nincs egy éj, mit ne álmodnék át

S ne gondolnék rád,

Nincs is köztünk nagy fal, nagy távolság

Most neked kellett menned

Mindenen át

Úgy érzem az út régi, marad

Ringat a bölcső és a sír, majd befogad

Úgy érzem, nem félek ezután

Üveg a fal, s te ott állsz a másik oldalán

Van még időnk, s meglátunk újra

Könnyes szemünkben, már a fény sem zavar

Látunk még, szívunk kinyitva

Mégsem azt tesszük, mit a végzet akar

De átlépünk majd a titkokon sorban

Érkezünk egymás után