Nekem 8

Megtörtént néha, hogy gyorsabb volt a fény

S előbb ért haza, mint én

Láttam a szemed, és fájt, ha nem is hiszed,

Ahogy ott ültél az ágy szélén

Én akkor tudtam, hogy mindennek vége.

Nekem most mennem kell

A cipőm, az ingem és az őrült büszkeségem,

Egy bőröndben hoztam el

És jöttek sorban az átvirrasztott éjek

Hajtva az időt és sok, sok lányt

A lila ködön nem láttam át régen

Előled futok vagy épp hozzád

Itt van az idő

És itt állok egy falnál

És mögötte nincs talán semmi

Elmondom neked,

Még ha nem is hiszed

Nem tudok csak így elmenni

Bevágtad utánam az ajtót

Én akkor azt mondtam, hogy nekem 8

De már régóta tudom, bár másnak nem mutatom,

Hogy jó, hogy jó, nekem jó

Mindig csakis veled volt

Mint a vulkán

Én már annyiszor elmondtam, hogy kémény kell a tűznek

Míg a szerelem meg nem halt, mi kell a férfinak nőnek

Annyi veszély vár úgyis rád, ha meglepne kényen, várd.

Mint a vulkán

Kitörhet a visszafojtott vágy

Minden eldugott gondolatodban ott rejtőzik a sárkány

Minden szégyenlős mozdulatod, egy rég kitervelt ármány,

És mert a szerelem ritkán lát, vakon futok hozzád.

Mint a vulkán

Kitörhet a visszafojtott vágy

A vulkán sötét szele elrepít hozzád

Hogy többé ne szálljak

Hogy végleg megálljak

Hát fogjál át lágyan

Mindig ez volt a vágyam

Ma még azt se bánnám

Ha az ég szakadna le rám

S mint a vulkán

Kitörhet a visszafojtott vágy

Nekem rég jelekből áll, s nem szép szavakból az élet

Nem is hiszem, hogy átvernél, vagy én vernélek át téged

És mert lehunyt szemmel is látlak, vakon futok hozzád

S mint a vulkán

Kitörhet a visszafojtott vágy

Sötét kráterek szélén járok

De a vágyam már nálad jár

Már az őrület szélén állok

És lehet, hogy késő már

Mint a vulkán

Kitörhet a visszafojtott vágy

Mint a vulkán, sötét szele elrepít hozzád

Mosolyogj a holnapért

Oltsd el a lámpát, jól zárd be az ajtót

Mert ami kint van, nem tartozik rád

Jobb, mint félni, jól betakarózni

Mondta apánk, s lett egy nagy- nagy család

Így raktak fészket, ellene a télnek

Mi ebben nőttünk fel, ahogy sikerült,

Sosem sírtunk, háromszor tanultunk,

S a ködös ég lassanként kiderült

Ha a tegnapon nevet a holnap

Ez oké már tudja miért

Adj hát annyi esélyt ma a mának

Sose sírj, mosolyogj a holnapért

Nem könnyű sírni,

Pedig ott van sok ezernyi

Ugyanúgy, mint nevetni, hogyha muszáj

Vannak dolgok, mit senki meg nem oldott

Penge a kérdés hogy az élén járj

Ha a tegnapon nevet a holnap

Ez oké, már tudja miért

Adj hát annyi esélyt ma a mának

Sose sírj, mosolyogj a holnapért

Ments meg

Sose voltam egy jó fej, az a baj, hogy rég nem érdekel már

De hogyha valami jó kell, mindig jön valakik, s a sor elé áll.

Én, aki unom a harcot, s nem bírom a vért

Mert nem erre születtem már rég.

És nekem nem ment fel a pumpa az agyamig még,

De a dzsungel körülöttünk már éppen elég

Tán valaki hallja, s van, aki vállalkozna rám

És várja, hogy hozzá érjen a szám

Csak annyit kérek, ments meg,

Annyit adj, amit érek, ments meg

Mindenem a tiéd, védj meg

Én is védlek egy életen át

Csak annyit kérek, ments meg

Ölelj úgy, ahogy érzed, ments meg

Mindenem a tiéd, védj meg,

Egész addig, míg bírja az ágy

Addig, míg ébren a vágy

És én nem vagyok szép sem, engem a kapu előtt nem a royce vár

És nekem sokszor nincs pénzem, és néha nem vagyok jó

De mindenem a tiéd én is védlek egy életen át

Csak annyit kérek,

Ölelj úgy, ahogy érzed

Mindenem a tiéd,

Egész addig, míg bírja az ágy

Addig, míg ébren a vágy

Addig, míg ébren a lélek

Lehet, hogy érted ébred rég

Várlak még

Csak annyit kérek, ments meg

Annyit adj, amit érek, ments meg,

Mindenem a tiéd, védj meg,

Én is védlek egy életen át

Csak annyit kérek, ments meg

Bújjunk el

Nem áll a nagy kerék,

Csak nézzél szerteszét, s amit látsz,

Más, mint rég

A lázadó diák

Ma tán a nagypapád, nem is rég

Vadul űzte, mit az élet kínált

Mert jár a nagy kerék

És rajta járunk rég, te meg én

Hajtsuk együtt, amíg újat ígér

Hamar leszáll az éj

Sötétben van, aki fél, de miért

Keressük együtt, mit az éjszaka ígér

Mert jár a nagy kerék

És rajta járunk rég, te meg én

Hajtsuk együtt, amíg újat ígér

Az óra, ha nem nézed, akkor is jár

Az élet mindenkit vár

Egyetlen percet se várasd tovább

Gyorsan elrepül..ám

Mert jár a nagy kerék,

És rajta járunk rég, te meg én

Másért zakatol

És ritmusában ott van a jel

Bújjunk el

Ki lesz, ki újra elhozza

Ki lesz ki gyertyát, gyújt majd

Ki lesz ki fáklyát

Ki lesz ki lángot, hozhat

Égő máglyát

Miért kell úgy éreznem

Kihűltem, mint a nagykohó

Valami elmúlt

Miért kell észrevennem

Ha nem fűt már mi régen jó volt,

Úgy tűnik jó volt

És remegek, mert rég nem fűtenem rózsaszín álmok

Lehet, hogy jéghegyen állok

Hol vagytok szépszemű lányok

És mért mindig az tűnik el, aki kell a világon

A válaszodat várom

Ki lesz,, ki gyertyát gyújt csak

Ki lesz ki fáklyát

Ki lesz ki újra elhozza a

Máglyák éltető lángját

Ki lesz ki gyertyát, gyújt csak

Ki lesz ki fáklyát

Ki lesz, ki újra elhozza a

Máglyák éltető lángját

Ki hozza szívünkbe vissza a

Máglyák éltető lángját

A jólét elkényeztet

Hidegben fázunk, ez a sorsunk

De jó a dolgunk

Mi légüres térben altunk

És élünk, míg érzünk

És még sose féltünk

Lehet, hogy volt, aki tőlünk

Reménytelen évek és elvetélt álmok után

Ennyi, amit kérdünk

Ki lesz ki gyertyát, gyújt csak

Ki lesz ki fáklyát

Ki lesz, ki újra elhozza a

Máglyák éltető lángját

Ki lesz ki gyertyát, gyújt csak

Ki lesz ki fáklyát

Ki lesz ki újra elhozza a

Máglyák éltető lángját

Ki hozza szívünkbe vissza a

Máglyák éltető lángját

Sose mond, hogy nem

Elindulsz, hogy keress egy csodát, amit kövess

Innentől kezdve már rossz az egész

Mert mindig volt ki remélt

S volt ki ebből megélt

Ne hallgass rájuk

Rövid az út a lét

Használják a szíved

És, még amidet lehet

Nem kell, hogy féltsed, van bőven elég

És súgnak ezer mesét

Mi boldogságot ígért

Ne hallgass rájuk

Rövid út a lét

Szállj a földre vissza velem

És maradjon a világ csúf amilyen

Hisz többet úgysem adna nekem

Ha öledbe vágyom, sose mondd, hogy nem

Mind egy úton járunk

Mindegy merre mész

Ha hátradőlsz a földön

S az ég, ha lenéz

A csillagok tán megmutatják mindenki helyét

De te ne hallgass rájuk

Rövid út a lét

Szállj a földre vissza velem

És maradjon a világ csúf amilyen

Hisz többet úgysem adna nekem

Ha öledbe vágyom, sose mondd, hogy nem

Elkéstünk rólad Holly Wood

Sok volt, már a valóságból,

Töltsünk pár órát máshol

Vár egy nagy közös élmény ránk

Az élet jól letakarva

Az illúzió, ami kell ma

Ha rossz a film, már az sem bánt

Elkéstünk rólad már Hollywood rég

Amikor még álmaink porrá törtek szét

Ámulva nézünk, de nemigen fáj, kiderült már

Az élet a legjobb álomgyár

Ha meghatódnál ne fordulj el

Teljen a szem tele könnyel

Hogy ha vége tisztán láss

Fogjál át jobban, ha félnél

Amit meg kell, hogy értsél

A világ odakint sem más

Elkéstünk rólad már Hollywood rég

Amikor még álmaink porrá törtek szét

Ámulva nézünk, de nemigen fáj kiderült már

Az élet a legjobb álomgyár

Van úgy, hogy rájössz az élet egy film

Felszállsz vele néha az égbe

S lesétálsz néha, hol más is járt

Kiszállsz egy ördögi körből

S egy angyal néz a tükörből rád

Elkéstünk rólad.

Tedd kezed a szívedre

Látlak néha az autómból

Néha szembe jössz de nem közel

Velem annyiszor megtörtént,

Hogy ki távol volt és még idegen

Hozta el, ami kell

Olyan kicsi, ha nem tudnád

Ez a szűkre szabott nagyvilág

Úgy is látlak majd még egyszer

S ha úgy akarod

És a szíved is úgy

Addig várhatok rád

Tedd kezed a szívedre

Kérlek engem is, engedj be

Más is lehet, hogy bent volt tán

De én maradok végleg már

Sosem laktam a térképen

Mert a lábam mindig visz tovább

Én is pihenek majd egyszer

Mégsem mindegy hol

Ki lesz, aki szól

Van egy hely, ami vár

Tedd kezed a szívedre

Kérlek engem is, engedj be

Más is lehet, hogy bent volt tán

De én maradok végleg már

Hiszen az élet olyan rövid

Csak néhány pillanat

Hát maradj velem is egy kicsit

S egy pillanat alatt

Szebb lehet az egész

 Mint egy álom

Vagy végítélet, vagy egy új világ

Ez volt a század, ami most lejárt

Ezer tévedés vissza nem fordítható

Ami elmúlt, mint egy álom

Az egyenruhák s benne életek

És félelemben megőszült gyermekek

Hazug vádak, gyilkossá vált képzetek

Szép is volna, ha csak álom

És voltak még olyan emberek,

Ki közöttük élt, sose bánta meg

Hisz az ember, ki pokolban, sárban az marad

Többet ér ma, mint egy álom

Ne mondd, hogy a ki bátor volt megszületni

Mind hős, ha majd tenni kell

Az álom rég, majd békében úgy ébredni

Hogy ezt hősök nélkül értük el

Az élet nem száz év, hanem milliárd

Bár nekünk is nyújtott néhány új csodát

Aki boldog, nem számol száz éveket

Néhány perc is, mint egy álom

Végítélet vagy egy új világ

Ez volt a század, ami most lejárt

De az ember ki pokolban, sárban a maradt

Többet ér ma, mint egy álom,

Többet ér majd, mint egy álom.