– December 21-én ünnepli a születésnapját. Hogyan összegezné az elmúlt 75 évet? Mi a legfontosabb gondolat amit ezzel kapcsolatban kiemelne?
– Nem szeretnék még összegezni. A Jóisten megadta, hogy sikeres pályát tudhatok magam mögött. Örülök, hogy még mindig ekkora igény van a közönség részéről arra, amit csináltam, csinálok a mai napig.
– Mi az, amit a születésnapjára kívánna?
– Egészséget és további színpadi éveket.
– Hogy ünnepelnek majd?
– Debrecenben lesz koncert, 21-én.
– Amikor utoljára beszéltünk telefon, akkor még tartott a rehabilitációja. Most hogy érzi magát?
– Hála Istennek jól vagyok. A torkom is működik. (nevet)
– Gőzerővel készül az év végi nagykoncertjére. Miben lesz a mostani más, mint az eddigiek?
– Néhány nagy klasszikusnak mondható dalt visszatettünk a meglevők mellett. Nagy igény volt a közönség részéről ezekre a dalokra. Meghallottuk a kéréseket.
– Az elmúlt időszak mindenkinek nagyon megterhelő lelkileg, mégis néha a zene tűnik gyógyírnek a lélek sebeire. Mit gondol erről? Nekik segít átvészelni a mindennapokat?
– Kinek, mi segít, nem tudom. A zenéhez a járvány alatt is hozzá lehetett jutni, CD-n, rádiókban vagy különböző zenei szolgáltatókon keresztül. Az élő zene, a koncerten való találkozás, amire korlátozottan volt vagy van lehetőség. Optimista vagyok, de még a következő év sem lesz korlátozásoktól mentes, úgy látom.
– Hogy telik majd a karácsony? Akkor jut idő egy kis pihenésre?
– A karácsony mindig családi körben telik. Nem pihenésnek nevezném az Aréna miatt, hanem rákészülésnek. Pihenni majd a koncert után fogok, bár az elmúlt időszakban volt elég lehetőség a pihenésre, de ezt kényszerpihenőnek nevezném inkább. Bár én nem panaszkodhatok, mert 18 koncerttel fértünk be a „résbe”.
Közös nevező
Az énekest arról is kérdeztük, hogy melyik a kedvenc dala:
„Nem szeretnék különbséget tenni a dalaim között. Nekem az a fontos, hogy a közönség szeresse. Mindenkinek más lehet a kedvence. Az Arénában ezt a „közös nevezőt” fogjuk eljátszani, de játszhatnánk még vagy két napot a repertoárból!” – fogalmazta meg az előadóművész.
Soha nem tanult hagyományos értelemben énekelni
A Kossuth-díjas énekes, szövegíró, zeneszerző nemcsak családi körben ünnepel a jeles évfordulón, hanem a debreceni Főnix Csarnokban is színpadra lép. A művészt december 21-én a Kossuth Rádió Kalendárium című műsorában is felköszöntik majd, este pedig hallható lesz az ünnepelttel egy interjú a Nagyok című zenés portréműsorban, amelyben családjáról és gyerekkoráról is mesél. Demjén Ferenc 75. születésnapját december 30-án a Papp László Budapest Arénában koncerttel ünnepli.
„Diósgyőrben születtem, de Budapesten nőttem fel – el sem merem mondani, hogyan. Kisgyerekként csendesen meghúztam magam, leginkább magamban gondolkodtam. Tinédzser koromra ez megváltozott, és 20 éves korom után már nem volt időm jól viselkedni, mert zenész lettem. A bátyámmal már a kezdetektől szerettük a zenét, zongoráztam, majd az apámtól megkaptam az első gitárom. Mindig vonzott a zene, de végül vegyészeti iskolába kerültem, ahol érettségit szereztem, noha sosem foglalkoztam vegyészettel egy percet sem. Elég hamar láttam, hogy a zenélés lesz az utam” – kezdi a Nagyok műsorában Demjén Ferenc, aki első koncertjeiről, a turnézásról is mesél kulisszatitkokat, majd azt is felfedi, hogy soha nem tanult hagyományos értelemben énekelni vagy zenélni, autodidakta módon lett belőle zenész.
A művész a Jónak lenni jó! adománygyűjtő akciójához is csatlakozott: a kampány keretében felajánlott egy limitált példányszámban megjelent bőrkötéses, dedikált életrajzi könyvet, amely a napokban jelent meg, Álmok könyve címmel.